A műtét után a leggyakoribb oka annak, hogy az orrhegy „lelógónak” tűnik, a hegy felett közvetlenül összegyűlő duzzanat (ödéma); maga az orrhegy nem lóg le. Ahogy a duzzanat lelohad, az orrhegy kisebbé válik, és felfelé állóbbnak látszik.
A kívánt végleges megjelenés elérése érdekében az orrhegyet a műtét végén valamivel felfelé állóbbra hagyjuk. Az első napokban készült fotók nem mutatják az orra végleges formáját.
Hogy az orrhegy hosszú éveken át megtarthassa az új formáját, porcgraftokkal erős támasztékot építünk (az orrhegy keménysége). Az egyik ilyen célra használt porctámaszték orvosi nyelven „septalis extensiós graft” (az orrsövényt meghosszabbító graft) néven ismert.
Egy bizonyos ponton túl nem várható, hogy az orrhegy szöge lejjebb vagy feljebb kerüljön. Ahogy azonban a duzzanat lelohad, az orrhegy mérete csökken, és felfelé állóbb megjelenés alakul ki. Az orrhegy az a hely, ahol a duzzanat utoljára lohad le; vastag bőr esetén ez lassabban történik (vastag bőr, végleges forma).
Kihasználjuk a tapaszolás nyomóhatását, és ezt az ellenőrzésen értékeljük.
Nem. A tapasz célja nem a húzás vagy az erőkifejtés, hanem az, hogy körbefogja a bőrt, és segítse a duzzanat lelohadását (orrtapaszolás).
Ne egyetlen fotó alapján ítéljen; hasonlítsa össze egymás mellett a műtét előtti fotójával. Ha aggódik, küldjön oldalnézeti fotót; az orrhegy szöge csak oldalról ítélhető meg (hogyan készítsen fotót?).